OST XII. Beszámoló (Cott90)

Beszámolóm a XII. Országos Subaru Találkozóról

Sopronból is köszönet a szervezőknek és a részvevőknek!

Az odaút:
Reggel 5kor keltem és indultam találkozni Krisz #2-vel (fehér ültetett Bug, polír felnivel) hogy nekilóduljunk és találkozzunk a győri local meet-ek keménymagjával. Egy kis párbeszéd után már röffentettük is a motrokat és indultunk Tatabányára. A kis konvojt Subaru híján egy kis mx5-ösben Airtibi vezette, csöppet sem szerény tempóban. Néha szükségesnek éreztem, hogy villogtassak neki előre ezzel kifejezve, hogy “hé má lemaradtak a többiek, tessék lassabban tiporni Tibor!”. Ezzel egyidejűleg a hátsó ködlámpa ritmikus be-ki kapcsolásával a lemaradottaknak a felzárkózás szükségességét fejeztem ki non-verbális úton. Szerencsére mindenki értette a gesztusaim és a konvoj egyben tért be, a tatabányai mekdonáchoz, ahol kevéssel utánunk megérkezet a Tatabánya Local Hero Team. Elég hamar színszerinti sorparkolást rendeztünk, amit kisgyerekek átszellemült arcához hasonló mimikával örökítettünk meg digitális formában (igen, látnotok kellett volna magatokat, még a szátok is nyitva volt!). Innen aztán az ominózus kanyargós felújított úton verettük ideális íven, közepes fordulaton, maximális vigyorrszinttel orcánkon. Az érzés, amikor elötted-mögötted légbeömlök és szárnyak feszülnek, boxer hörgés, lefújó vokál és géppuskát megszégyenítö durrogás stimulálja a tested párhuzamosan a G erökkel… arra szó nincs. :oops:

Nem a megérkezés, az utazás a legjobb:
Pláne ami utána jön. 150 autó Subaru eblémával egy konvojban nekiindul 8km-es sort alkotva a bazilika irányába. Az emberek integetnek, mutogatnak csodálnak és csodálkoznak. Az egyetlen fél óra, amikor gyomoridegesség nélkül küldhettük szolgálatban levö rendörök jelenlétében. A parkolás a célhelyszínen picit neccesre sikerült, de mégis összejött. A lépcsőn készült csoporképet nézegve fogalmazódott meg bennem a következö: ezek az emberek hozzám hasonlóan sokszor ezzel kelnek és ezzel fekszenek. Ez a 6 csillag a kocsink elején összeköt minket, amit nagyon kevés autós klub mondhat el magáról. Nincs mit tenni, jók vagyunk. 8) A találkozó helyszínére visszaérve a kellemes csalódást okozó ebéd után kezdődött a Subaru Olimpia. A Győri Local Team (igen, erre az egy napra érvényen kívül helyeztem a lakcímkárgyám és győrinek vallottam magam, Krisz #2-vel egyetemben) csapattal kishíján véres kűzdelem árán kétszer egymás után, nem sok szünettel sikerült két csapatot is a vízberángatni kötélhúzás versenyszámban. Tomcy férfihez méltóan, a sérülése ellenére végignyomta, vagy remélhetőleg húzta velünk a kötelet, ugyanúgy mint az egész csapat. Mindeközben Ati a kezében egy hideg sörrel látta el a csapatot hasznos instrukciókkal, míg mások kitartásra búzdítottak éreztetve velünk, hogy tudunk nyerni. Ezután a homokbob szlalom már meg sem kottyant. A kajakozás közben baráti rossztanácsokkal ellátó klubtársaimnak üzenem, hogy fogjanak pisztrángot a fürdőnadrágjukkal. 8) A blob: képzeljünk el, amint két -nem éppen nádszál, és mégkevésbé józan- márkatárs tökéletes szinkronban ugrik a matrachernyó túlvégére. A kilövés pillanatában átélt lökés ugyan hasonló volt, mint mikor 4esben lepadlózom (szerénység ON), de az érzés mikor jópár méter magasban tehetetlenül a semmibe repül az ember, remélve, hogy a hirtelen nyomás nempréselt ki semmit a záróizmok ellenére, megintcsak leírhatatlan. Jópár vízbevágódás után az egyik “nemnádszál” kilövésasszisztens meggyözött, hogy aznap már nem kell vezetnem és valamilyen víz-kikolával kínált. Ez után már nem ültem volán mögé. Nagyon nem.

Az eSTI party:
Miután elfogyasztottam az elsö víz-kikólám, megindult az este. A Györi Local Team a második helyezést érte el, amiért fejenként egy tálca energiaitalt kaptunk. Ezúton gratuláció a részvevö csapatoknak, nem jött ingyen ez a helyezés. Ceo -Evósvagyok- Fang gondoskodott egy “kevés” házipálinkáról, ami hamar tetőzte a tetözhetetlen hangulatot. Ezután végtelen storyzgatások, bratyizások és ökörködések következtek. Egyesek túlzásokba is estek. Pl.: olyan is elhangzott, hogy egy Evo gyorsabb volt egy Sti-nél, erre a publikum hamar tudományos cáfolatok sorát prezentálta egyidejüleg, közepes felháborodással. Szóval amikor Ceo pálinkája szintjelzője mellett felvillant a kis sárga “tankolnikéne” lámpa, elökerült Hooder nagy zöld üvege, amiben megint nem ásványvíz volt, és önzetlenül a közösbe dobta. Ekkor történ hogy egy kedves lány akit ekkor még nem ismertem, fél órán belül kb 4 pálinkával kínált, amit nem jutott eszembe visszautasítani. De a következő 4-et se, mivel senki sem tette. Egy 500 lóerös verenyautó fogyasztását überelve ment a buli. Végre sikerült sok nicknév mögé arcot memorizálni. Ennek nagyon örültem, mert máskor elég kicsi az esély, hogy összefutunk és kicsit jobban megismerjük egymást, annak ellenére, hogy a fórumról kb. mindent tudunk egymás kocsijáról. Nem csak sokan vagyunk, de jó arcok és jó társaság is. Sokan eszmecseréltek, meséltek egymásnak, voltak akik táncoltak és akadtak olyanok, akik kisebb-nagyonn tüzijátékot rendeztek nyitott kipuffogórendszerrel, fenntartva a lehetöségét annah, hogy felgyullad az egész rét. A hangzavar viszont nem kizárt, hogy a városig hallatszott. Így bulizik a klub.

A másnap:
Szerény személyem úgy indult neki ennek a túrának, hogy élményt gyüjt, amennyit csak lehet. Ennek szellemében nem foglaltam szállást, és nem vettem sátrat, gondolván “majd a hátsóülésen alszom”. Kedves Klubtársaim, aki az mondja nektek, hogy egy STI hátsóülésén lehet kényelmesen aludni, az valójában nem akar jót nektek. Talán nem is igazi barátotok. Az abszurdabbnál vállalhatatlanabb pózokat felvéve végül aludtam pár órát. Reggel egy könnyed eső kíséretében megejtett reggelivel kezdtem a napot. Lassan, óvatos léptekkel sétáltam a spanok fele, akik arcán kipihentség, frissesség és energia tükrözödött. De nem ezen a reggelen. A büfében egy kávé után a tatabányai és győri elvtársakkal távoztunk a strand helyszínéröl. A fáradtság ellenére, a kapun kifelé haladva egy sóhajjal nyugtáztam, hogy sajnos a találkozó véget ért. Az idefele utat most már “ismerve” és egy országúti kerékpárversenyt megzavarva mentünk Tatabányára, ahol elbúcsúzunk, rövid útbaigazítás után. Az autópályán kihangosítóval Airtibivel egyeztetve készült néhány fénykép. A kresz szabályai maradéktalanul be voltak tartva. Győrben egy kis kajálás után búcsúztam a megcsappant Győri Local társaságtól. Hazafele egymagamban biztos voltam benne, hogy ma nem az odaút, hanem a megérkezés lesz a legjobb. Megérkezni ennyi szép emlékkel, amit pénzért nem lehet megvenni. A testem az életbenmaradásért küzdött, de lelkileg maximálisan feltöltödve álltam meg az otthonom elött. Amíg hűtöttem a motort, csak bámultam gyerekkori álmom és halkan odasúgtam: “Neked is köszönöm”.

Szerző: Cott90 » hétf. jún. 29, 2015 9:16 pm
XII. Országos Subaru Találkozó 2015 június 27-28.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.